2014. április 8., kedd


Kedd☻



Ki vagyok én? Senki és semmi.Az üres lap a könyvben, a csend a dalok között, a hamis hang, az elrontott ecsetvonás, a kiradírozott vonalak, a mosódás a fényképen, a kimaradt jelenetek, a gazzal benőtt út, a félre égett cigi, a túl cukrozott kávé.


Elmegyek...
- Jó, de előtte mondani szeretnék valamit...
- Mit?
- Egy valamit tudnod kell.... tudnod kell, hogy én szívem minden szeretetével szerettelek....
- Kérlek ne sírj...
- Tudnod kell, hogy senkinek a helyét nem lehet elfoglalni. Tudnod, kell, hogy keresni foglak egyszer...
- Ne keress.
-... de ha már nem bírom tovább utánad megyek.
- Nem szabad.
- de igen...
- Nem fogsz megtalálni.
-..... ne hagyj el. Szükségem van rád.
- Most kilépek.
- Egyre még megkérhetlek?
-?
- Halkan csukd be az ajtót. Nesztelenül hagyd el az életem. Hagy higgyem még egy kis ideig, hogy itt vagy velem.
.


Remélem, emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlék kép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem..


Ne változtass önmagadon azért, hogy az emberek szeressenek! Légy önmagad és megtalálnak azok az emberek, akik úgy szeretnek, ahogy vagy.


A barát olyan,
aki ismeri a szívedben rejlő dallamot,
vissza tudja azt neked énekelni,
akkor, ha te elfelejtetted


Állj ki amellett, amiben hiszel, még akkor is, ha egyedül maradsz


A képek némák,
nem beszélnek,
de az emlékek örökre
benned és bennem élnek!


Tegnap mosolyogtam.
Ma is mosolyogtam és holnap is fogok , mert
az élet túl rövid ahhoz , hogy bármiért is
sírjak!


Nem mondom, hogy én nem szoktam sírni, de két sírás között nevetek, és rájöttem, milyen butaság túl komolyan venni ezt az egészet.


MINDENNÉL JOBBAN SZERETLEK EGYETLENEM!!!!!!!!
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése