2015. június 28., vasárnap


Leszek neked az égbolt,

leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
a testedet csodálni.


Minden egyes alkalommal, amikor hiányzik belőlem egy darabka megkapom tőled.



Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.




Ugyan a világ számára csak egy vagy a sok közül, de nekem te vagy maga a világ.

Onnan tudom, hogy jó szíved van (...), hogy abban a pillanatban, hogy megismertelek, harcolni akartam érte.

Szeretlek, mert úgy tudsz tündökölni,
mint napsugár a nyári rét füvén.
Szeretlek, mert más vagy, mint a többi,
vagy legalábbis másnak látlak én.

Várok mindenhol rád, és
bármikor megtennék bármit,
ha kéred, harcolok érted!
Ez mindenhonnan szól,
lélekhangokból születtem és
ez az, ami éltet!

Kívánlak, igen. De máshogy. Kívánom a hangod selymét, mint egy kis csengettyűt hallani, mely mély megnyugvást hoz. Kívánom a mosolyod, a félszavas megértéseidet, a közelséged. A titkodat, a lelked ajtaját.

Az vagy nekem, mint szívnek a dobbanás, mint testnek a lélegzet, és mint léleknek a fény

Kincseket mutatnak... felbecsülhetetlen értékű tárgyakat. Nagyon szépek. A történelem darabjai, a múlt felidézői. Elképzelem, amikor ezek a tárgyak nem vitrinben álltak, hanem a hétköznapi élet kiegészítői voltak. Ma pedig felbecsülhetetlen értékű kincsek. Nézem őket, lenyűgöznek. Szép kincsek. De a legszebb kincs nem a szemem előtt van. Nem vitrinben. A legszebb, legdrágább kincs a szívemben van. Életem legértékesebb, legszebb része. A szívemben. Ott őrzöm. Őrizlek. Téged.

A legszebb kilátás szívem ablakából nyílik, amelyen keresztül látom egy csodás tó végtelenségét, az alattunk tovatűnő folyó erejét, egy szelíden nyíló rózsa pirosát, egy csodás vers megható sorait... a világ végtelen szépségét.
Téged.

Önző vagyok és énközpontú, mint minden ember, aki nagyon-nagyon akar valamit. Annyira vagyok én önzetlen, mint a gyerek, mikor az egész világot követeli magának. Azért szeretném, ha feleségül jönnél hozzám, mert még soha életemben nem találkoztam olyannal, mint te, mert te vagy az egész világ nekem, és mert mindig szerettelek.


Hogy is felejthetnélek el, amikor hozzád képest mindenki más csak szegényes utánzat! 
Szeretlek, olyan nagy szerelemmel szeretlek, hogy a szerelem csírája szívemben virágba szökkent s egész pompájában kibontakozik.


Nemcsak jelen szeretnék lenni, hanem a része akarok lenni az életednek.


Nagyon fura fiú vagy, (...) de azt elmondhatom, hogy olyan vagy, mint egy napsütötte szivárvány az életemben. Sosem szerettem egy férfit sem úgy, mint téged!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése