2014. szeptember 21., vasárnap


annyira fáj még is ezt kell cselekednünk, vagy mégsem? van ki út? vagy csak a szív szorító fájdalom.. de én abból nem kérek! miért kell szenvednünk a boldogságért?! és miért ennyit?! Oly jó volt kis gyerekként, a legnagyobb gondunk az volt hogy anyu nem vette meg azt a játékot ami kellett.. most meg szerelem meg ilyesmi.. Olykor hiányoznak a régi dolgok, mint például a homokozás, apuval tv-t nézni.. de ez mind el múlt.. most már csak be szólogatunk egymásnak néha-néha,el múlt mi volt, már csak halvány emlék képek.. De az vigasztal hogy én még mindig az a homokozós kis lány vagyok, aki mindig hülyéskedik, nagy a szája, és minden... Sokszor el gondolkodok azon hogy nem-e vagyok fiatal a szerelemhez, és néha az a válasz igen néha az hogy dehogy is. Hiába vagyok fiatal ha olyat érzek egy fiú iránt mint senki más!  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése