Forever young

Csütörtök.. :D

Bocsi hogy ilyen későn hozom ezeket... Csak túl sok blogot vezetek,  vagyis vezettem ígérem többször hozom majd őket... :D..

 

 Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.

 

Vannak nők, akiken minden smakkol, azt szoktuk mondani, hogy tökéletesek. Minden arányos, minden a helyén van. Szépek, mert átlagosak. És vannak, akik szépek, mert érdekesek. Mert csak egy van belőlük.

 

 - Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
-Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?
- Micimackó, mi van, ha mégis?
Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő, amikor nem
leszünk együtt, akkor nagyon fontos, hogy megjegyezz valamit!
- Mi az a fontos megjegyezni való?
- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek.

Nem tudok mást

mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek
hangzik is. Azzal is tisztában vagyok, hogy csak most kezdjük megismerni
egymást. Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod, hogy
őrült vagyok. De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha
esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani,
hogy jól döntöttél! Szeretlek…! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is,
amilyennek a közös jövőt látom veled.

Nem ma, nem
holnap, talán nem egy év múlva, de valamikor, valahol, valahogyan újra együtt

leszünk, és az a nap lesz az „örökké” kezdete.. 

 

 Ne ítélj el a zene alapján, amit hallgatok, és ne ítélj el az öltözködésem miatt se; szeress azért, aki én vagyok..

 

-És volt szíved végig nézni ,ahogy kisétálok az életedből?-Volt szíved elmenni?Mit kellet volna tennem?-Mondjuk azt mondani ,hogy maradjak...-És akkor maradtál volna?-Hát...-Szerintem sem...

                 

Olyan vagyok állóhelyből,.mint más neki futásból sem lesz soha!

 

Mert magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el! :D

Vágyakozva pillantottam utánad a párás ablakon. Azt gondoltam, hogy nem utoljára látlak. Tévedtem! Elszalasztottam a lehetőséget, olyan könnyen! Hagytam, hogy mint szürke hamu, kicsússzon gyönge markom közül. Engedtem, hogy elmenj. Nem ragadtam meg a lehetőséget... Nem rohantam utánad, nem ugrottam nyakadba, nem zártalak karjaim közé, és te sem engem. Nem leheltem apró csókot ajkadra... Nem zokogtam a válladon, nem kértem, hogy maradj, nem ellenkeztem, mikor szórakozottan hátraintettél, és hanyag mosollyal azt mondtad: -Viszlát! Majd találkozunk! -DE NEM! Nem találkoztunk. És már nem is fogunk. Az egyetlen reményt futni hagytam.

..ha bízol bennem, én megbízok benned. elárulom a titkokat, amiket elrejtek. ♪♪

Más vagyok mint voltam.Ne feszegesd múltam.Élet tett ilyenné fogd végre fel.Ha nem tetszik Te is hagyj el.

Emlékszel? Engem elfeledhetsz. De a percekre emlékezzél, mikor odabújtál szívemhez, és magadról megfeledkeztél.

Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben,hogy esetleg nem akarsz... :[

A legnagyobb kihívás egy kapcsolat végén az, hogy tudd elfeledni a másikat és ha már sikerült , akkor meg az, hogy emlékezni tudj rá... <33

Boldognak szeretném látni. Nem számít, hogy kivel, vagy hogyan. Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti, ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit, aki úgy látja őt, ahogy most én..

 A legjobb amit tehetsz, hogy keresel egy olyan embert, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy... Jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán, csinosan, akármi... Keresd meg aki elhiszi, hogy a nap is csak érted kel fel... Mellette érdemes kitartani.... 

Előfordult már veled, hogy nem volt kedved elaludni, álmokba merülni, mégis reggelig ébren is csak álmodni tudtál? És aztán mégis felkelt a nap, minden csendes.
Még senki nem vette észre, hogy új nap kezdődött; Hogy lehet ezt elviselni egyedül? Olyan gyönyörű, ahogyan az éjszaka átengedi a világot a fénynek, és mégis csak sírni tudnék.
Mindent csak elveszíteni tudtam, még azt is, ami sosem volt az enyém. Sose lesz. Ő mondta..
És.. ezen a reggelen is elveszett egy tegnap.. Minden nap.. Hogyan tudnám várni a holnapot? Ha ez a pár év is ilyen hosszú volt, amióta élek, mire tudnék még várni?
Olyan könnyű volt.. Ő nem ígért semmit, mert nem tehette. Mégis elég volt egy pillantás, hogy elhiggyem, Ő sem akar elveszíteni.. És akkor már nem kellett megígérnem semmit, mert ettől a pillanattól kezdve nem számított senki más.
És boldog voltam, ha egyáltalán adhattam valamit.. És már attól is a fellegekben jártam, ha nem csak gondolhattam rá, hanem a közelében is lehettem. Pedig.. ez volt a legtöbb..
És mégis.. önző vagyok. Üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá..
El tudod képzelni, milyen érzés nap mint nap arra ébredni, hogy még mindig magányos vagy? És ha ez soha nem is volt másképp? Azt hittem, hogy hozzászoktam már..
De.. ha csak ránézhettem, el tudtam képzelni, hogy mindezt a rosszat örökre el tudom felejteni. Hogy van valaki, akinek vigyázhatom az álmát, és vele együtt örülhetünk annak, hogy élünk..
Akinek foghatom a kezét, megsimogathatom az arcát.. Akit átölelhetek, akivel nézhetem a naplementét, és akivel minden pillanat csak gyönyörű lehet..
De lassan közeledik a hajnal.. Lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől.. Ő még biztos alszik.. Neki van kiről álmodnia..

Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen, szívem harag nélkül gondol rád...

Hazudj még, mondd, hogy nem elég, tépd ki a szívem, még nem fáj 

Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni.
Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd
szeressek.Emlékszem, hogy féltem szeretni mielőtt megismertelek, hogy
sajogtak a múlt sebei...de te begyógyítottad őket.. ♥