A boldogságnak ára van,szokták mondani,és milyen igazuk van😡 . Bárcsak ne lenne,minden olyan könnyű és egyszerű lenne mint a filmekbe,nem lenne semmi gondunk. De nem,nem így van megkell küzdeni minden eggyes mosolyért vagy csak álcázni kell más kedvéért.. 😊😊💕💘❤

Leszek neked az égbolt,
leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
a testedet csodálni.


Minden egyes alkalommal, amikor hiányzik belőlem egy darabka megkapom tőled.


Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.

Ugyan a világ számára csak egy vagy a sok közül, de nekem te vagy maga a világ.

Onnan tudom, hogy jó szíved van (...), hogy abban a pillanatban, hogy megismertelek, harcolni akartam érte.

Szeretlek, mert úgy tudsz tündökölni,
mint napsugár a nyári rét füvén.
Szeretlek, mert más vagy, mint a többi,
vagy legalábbis másnak látlak én.

Várok mindenhol rád, és
bármikor megtennék bármit,
ha kéred, harcolok érted!
Ez mindenhonnan szól,
lélekhangokból születtem és
ez az, ami éltet!

Kívánlak, igen. De máshogy. Kívánom a hangod selymét, mint egy kis csengettyűt hallani, mely mély megnyugvást hoz. Kívánom a mosolyod, a félszavas megértéseidet, a közelséged. A titkodat, a lelked ajtaját.

Az vagy nekem, mint szívnek a dobbanás, mint testnek a lélegzet, és mint léleknek a fény

Kincseket mutatnak... felbecsülhetetlen értékű tárgyakat. Nagyon szépek. A történelem darabjai, a múlt felidézői. Elképzelem, amikor ezek a tárgyak nem vitrinben álltak, hanem a hétköznapi élet kiegészítői voltak. Ma pedig felbecsülhetetlen értékű kincsek. Nézem őket, lenyűgöznek. Szép kincsek. De a legszebb kincs nem a szemem előtt van. Nem vitrinben. A legszebb, legdrágább kincs a szívemben van. Életem legértékesebb, legszebb része. A szívemben. Ott őrzöm. Őrizlek. Téged.

A legszebb kilátás szívem ablakából nyílik, amelyen keresztül látom egy csodás tó végtelenségét, az alattunk tovatűnő folyó erejét, egy szelíden nyíló rózsa pirosát, egy csodás vers megható sorait... a világ végtelen szépségét.
Téged.

Önző vagyok és énközpontú, mint minden ember, aki nagyon-nagyon akar valamit. Annyira vagyok én önzetlen, mint a gyerek, mikor az egész világot követeli magának. Azért szeretném, ha feleségül jönnél hozzám, mert még soha életemben nem találkoztam olyannal, mint te, mert te vagy az egész világ nekem, és mert mindig szerettelek.

Hogy is felejthetnélek el, amikor hozzád képest mindenki más csak szegényes utánzat! 
Szeretlek, olyan nagy szerelemmel szeretlek, hogy a szerelem csírája szívemben virágba szökkent s egész pompájában kibontakozik.

Nemcsak jelen szeretnék lenni, hanem a része akarok lenni az életednek.

Nagyon fura fiú vagy, (...) de azt elmondhatom, hogy olyan vagy, mint egy napsütötte szivárvány az életemben. Sosem szerettem egy férfit sem úgy, mint téged!

Nem hittem el, hogy létezik
Akit így lehet, és így szeret.
De bármikor, ha kérdezik
Most már így felel a szerkezet:

Ami érted úgy dobban,
Mint egy erőmű, ha robban.
A szivárványon túl is
Te vagy az álmomban.

Olyan gyönyörű vagy. Nem lehet betelni a nézéseddel, Sose kell azon izgulni, hogy okosabb-e vagy  nálam, mert tudom, hogy az vagy. Mulatságos vagy, de sose kíméletlen. Szeretlek... olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetlek.!

Amíg látom, hogy látsz, s látod, hogy látlak, amíg egymást nézzük, nincs még világ vége. Ha csak az egyikünk behunyja a szemét, mindketten elveszünk.

Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk... Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. Hogy mintha még a démonaink is hasonlítanának! Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy... hogy mondjam... érezem a saját súlyomat. 

Megírták mások már, mi vagy nekem:
fiam, apám, bátyám és kedvesem,
testnek a kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mi testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam.
(...)
Értsd meg tehát, hisz oly egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.

Az oltalom az oltalomban
a két karod a két karomban
a szerelem a szerelemben
a két szemed a két szememben.

Hogy szorítottam oltalomban
a két karját a két karomban
a szerelemben hogy szerettem
a két szemét a két szememben!

Te vagy a második bőröm
nyaraim - teleim - őszöm
Kikelet átkelni érted
S e veszteség csodaszép, érzed?

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

Veled mindenkinél büszkébb vagyok;
Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
S ezzel a legkoldusabbá tehetsz.

Láttam már csillagot, S a nap is szépen ragyogott, De annyira mint a Te szemed, Semmi sem csillogott!!!

Te vagy az ki kell nekem, 
Nélküled már nem is létezem. 
Mindig téged várlak, 
csak téged kívánlak. 
Te vagy az életem értelme, 
Mert téged SZERETLEK örökre.
Gyűrött az ágy és nem jön az álom.
Nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
Rám tör egy érzés, hiányzol édes!


Nem leszek másé,
Szívem csakis téged szeret,
És így is marad örökké,
Veled mindig boldog leszek!
Mikor te még nem voltál,
Életem üres volt,
Nem volt olyan, akiért a szívem dobogott!
Szívem csakis érted dobog,
Szívemben a láng érted örökké lobog!
nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire szeretlek,
Nem tudom elégszer kifejezni ezt az egészet!
Szerelmünk felbecsülhetetlen,
Őrizzük meg örökké mind a ketten!
Akarlak minden percben, minden értelemben,
Kívánlak nagyon, mért nem ölelhetlek át minden percben?!
Szerelmünk, mint a nyári nap sugara, úgy ragyog
Egymás nélkül nem lehetünk boldogok!!!


Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

                    

Szeretlek! Hogy miért ne kérdezd,
Csukd be a szemed és a szíveddel érezd.
Szeretném, ha az érzéseim kölcsönösek lennének,
A csókjaid engem boldoggá tennének.
De tudom, hogy ezek csak egy nagyon szép álmok,
Amit örök életen át csak álmomban látok.
Te nem szeretsz, s ezt nagyon jól tudom,
én ezt a sok várakozást már nagyon unom.
De tudd, hogy én még akkor is szeretlek, ha elmegyek innét,
Szeretném, ha majd a síromra egy szál rózsát vinnél.
És átölelnéd keresztem Sírva,
én már akkor ugyan, ott fekszem a sírba.
Annyit kérek mond azt síromnál állva, hogy : - Sose feledlek!
én pedig csak annyit üzenek: Még mindig Szeretlek! 

Te vagy az egyetlen ki örömet okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz.Várom a percet, mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.

Sohase gondoltam, hogy ilyen szép az élet, mióta ismerlek csak azóta élek.Szívem szíveddel lágyan összedobban szeretlek napról-napra, jobban és jobban.

A legszebb érzés ha rád gondolok. A legszebb érzés ha rólad álmodom. A legszebb érzés ha, ha hozzád érhetek és ha veled ébredhetek.

Mert nekem nem létezik más csak te,

senki nem élhet mellettem már csak te,

senki nem érdekelt igazán csak te, csak te ,csak te!

Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, én magam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.

Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.

Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.

Sokszor.. nagyon sokszor érzed azt hogy itt a vége.. aztán vársz pár percet és rá jössz hogy mi lenne veled nélküle..Hiába mondod hogy utálod, amikor te is tudod hogy ez nem így van.. csak a düh beszél belőled és meg bántod őt. Majd a bocsánatáért esedezel.. mert SZERETED!

"nekem nem létezik más csak te, senki nem érdekel igazán csak te,senki nem élhet mellettem más  csak te, csak te! csak te "  

Hamarosan itt a Valentin nap:3  Mindenki lepje meg a párját valami kis cukisággal! És mindenkinek nagyon sokáig kívánom még a szerelmet! és akinek nincs, fel a fejjel, mindenképp rá fog találni!!! ;)